Kezdem beleélni magam! ;)

Ma délután, kénytelen voltam egy kis pihenőt beiktatni a programba, mivel elég fáradtan tértem haza. Egyedül voltam otthon, így zavartalanul lustálkodhattam a kanapén. Nem kellett sok idő, hogy a gondolataimba mélyüljek.

 

A gondolatok csak úgy váltották egymást, rengeteg minden jutott eszembe. Most azonban a bloggal kapcsolatos dolgokat szeretném kiemelni.

Az egész blogírásba próbaként kezdtem bele, amit utólag jó ötletnek tartok, mivel nem bántam/untam meg, sőt! Sok új ötlet született ma, hogy miről tudnék még írni, milyen témákat szedhetnék még elő.
Elhatároztam, hogy az olyan témáknál, ahol előre tudom, hogy több bejegyzés fog hozzájuk kapcsolódni, különböző “rovatokat” fogok létrehozni, szabályos időközönként fognak érkezni hozzájuk a bejegyzések.

Meg is van az első két ilyen állandó rovat. Hamarosan le is rántom róluk a leplet, amint elkészültek a hozzájuk írt kis felkonferáló szövegek.

Egy kis gyökérség…

Nyugaton kelt ma a Nap?

Vagy talán fejjel lefelé áll ma minden?

Olyan érzésem van a mai napon. Mintha minden fordítva történne. Reggel ébredés, hulla fáradtan, zombi módjára való járkálás a készülődés helyett. Este azonban egy robbanékony, nagy volumenű, király edzés!

Thank you, két hetes szünet, felborult minden.

Dávidka éjjeli bagoly üzemmódban! 🙂

Ha megesett ez már veled is, bátran írd meg a saját sztorid kommentben! 😉

Ha tetszett, lájkold!

Facebook “agyfasz”

Nem szeretem ezt a szavat, sosem használom. A mostani szituációt azonban nem tudom más kifejezéssel leírni. Agyfasz.

Az internet, a világ, sőt mostanra már az élet is megváltozott a Facebook miatt.

Az oké, hogy mire van kitalálva. Az is oké, hogy az emberek unalmukban kényszerükben olyanokra is használják, amire nem kéne. Az ő dolguk, csinálják, ha nekik ez jó. Én sosem tartoztam közéjük.

Világéletemben sokat ültem a számítógép előtt, mindig más és más játék, alkalmazás, weboldal előtt. Bevallom, egyik-másik teljesen értelmetlen volt, csupán idő, sőt! Pénz pazarlás is. Most azonban egy olyan dologgal találtam magam szemben, amit még soha nem tapasztaltam eddig. Megváltoztam. A Facebook miatt.

A Facebookot az ismerőseim ajánlották még 2009 júniusában. Nem tudtam pontosan, hogy mi is ez, úgy képzeltem el, mint az új Myvip.  Szép lassan belejöttem a kezelésébe, napi szinten látogatni kezdtem az oldalt. Észrevétlenül el is telt azóta 1 év 7 hónap. Ezalatt szinte alig akad egy-egy hét, amikor nem voltam huzamosabb ideig online, maximum kirándulás, sítúra miatt.

Tanulva az ismerőseimtől látott dolgokból, azért mégiscsak próbáltam magam türtőztetni. Emlékeztettem magam, mennyire szégyenletes, idegesítő, röhejes dolog telespammolni a falat az ostoba alkalmazásokkal, kvízekkel, sőt az újonnan megjelent lájkolós oldalakat is csak olvasgatni szoktam, lájkolni soha. Próbáltam megtartani online is azt a színvonalat, amit élőben képviselek. Szerintem sikerült. Egy darabig.

Szomorú belátnom, de mára már ez megváltozott. Szó nincs róla, nem vagyok függő, az oxigént még mindig jobban kedvelem. Azonban észrevettem magamon, hogy már nem azért járok Facebookra, hogy megtudjam, kivel mi történt, vagy hogy jót nevessek a sok baromságon, amit az ismerősök a falra talicskáztak. A facebook az a hely lett, ahol az élet folyik. Abszolút értékben. Olyan, mint a mátrix, ez is egy mesterségesen megteremtett világ, amelyben mindenki a tökéletesen belőtt, gyönyörűen szétfotóboltolt képekkel teleaggatott profil mögött éli az életét. Hogy miért? Mert könnyebb, mint élőben.

Ez az én problémám. Elértem azt a szintet, ahol, ha problémám van valakivel, akkor Facebookon írok rá, ahelyett, hogy a képébe vágnám a sérelmeim. Mert ezt tényleg könnyebb megtenni. A Facebookon nem fog senki pofán vágni, nem kell végighallgatnod még csak az ellenérveit sem.

De nem csak a problémamegoldás költözött át a virtuális világba. Van, aki már a párkapcsolatát is ott éli. Van kapcsolat, ami élőben szinte nem is létezik. Csak a hálón.

Majdnem beleestem ebbe a hibába is. Sőt! Ez verte ki nálam a biztosítékot. Rendesen felhúztam magam rajta. Szerencsére, merthogy ezzel “bevettem a piros kapszulát”, azaz felébredtem, tudatosítottam mit is csinálok.

Nem tudom, mi lesz tovább, az-e lesz a vége, hogy törlöm magam, vagy végül mégiscsak maradok. A lényeg, hogy most már sokkal jobban oda fogok figyelni magamra. Azokkal az emberekkel, akikkel nap, mint nap találkozom, együtt vagyok minden délelőtt, nem fogok fél napokat, estéket végigcsetelni.

Nekem szükségem van offline karakterre is, arra, amit a természet adott. Nem elégszem meg az online profillal, bármennyire is kívánatos elbújni mögé. Gondoljunk csak bele, milyenek lesznek a következő generációk, akik beleszületnek ebbe a tudathasadásos, több személyiségű, késtszínű világba?

Bárki is vagy, bármennyire is tartod zagyvaságnak az eddig leírtakat, vagy akármennyire is ellenzed minden szavamat, kérlek józanodj ki egy pillanatra, vizsgáld meg az adatlapod, gondolj vissza a legutóbbi csetelésedre és találd meg azokat a dolgokat, amiket szemtől szembe nem mertél volna, vagy esetleg eszedbe sem jutna kimondani. Ugye van ilyen?

Most pedig tedd fel ezeket a  kérdést magadnak:

• Mindig is ilyen voltál?
• Ha nem voltál, tudatosan változtál meg?
• Jó ez így?

Egy kis irónia 😀 Ha tetszett, lájkold!

Zenesarok: What is love evolúció

Facebook függők figyelem!

Nagy örömömre szolgál bemutatnom az általam már több, mint egy hónapja használt csodát: RockMelt!

További infó: ipon.hu

Hivatalos weboldal: http://rockmelt.com – Itt is kérhetsz meghívót, 2-3 nap múlva meg is érkezik.

Ha azonban nem szeretnél annyit várni, dobj egy kommentet, szívesen meghívlak!

Meghívóim száma: 9

Ha tetszett, lájkold!

Körlevél mizéria, avagy még mindig hülyék az emberek!

Rég elmúltak már azok az idők, amikor a Myvipen szerencsétlenkedtem naponta. A rendszer rengeteg hibája közül az egyik legnagyobb az volt, hogy az üzemeltetők semmiféle valós spam szűrést nem alkalmaztak a levelező rendszerben. Persze volt spam kuka, meg minden egyéb kellék, azonban annyit ért, mint a fejbelőtt embernek a talpmasszázs.

Ekkor tapasztaltam először, mily hülyék az emberek, akik továbbküldözgetik a szennyet, amit körlevélnek hívnak.  Létezik hülye, aki elhiszi, hogy szerencsétlen lesz, ha nem spammolja szét az ismerősei postaládáját? Létezik, bizony.

Nah, de nem is ez a lényeg. Amióta facebookon ügyködöm, szinte el is felejtettem ezeket a borzalmakat. Két, háromhavonta kaptam valami ilyesmit, amit szépen töröltem a postaládámból, megszakítva a láncot.

Tegnap ugyanígy történt, egy ilyen levelet kaptam:

Kérlek olvasd el , mert szívszorító! Beteg kisbaba kér segítség , NEM PÉNZT ! ! ! Drága Barátaim! Elnézést mindenkitől , ha levelemmel zavarok , de úgy gondoltam ezt kötelességünk megtenni , ha már másként nem segíthetünk. “Beteg kisbaba kéri a segítséget ! ! ! Kérlek benneteket , hogy küldjétek tovább ! Ha kitörlöd neked nincs szíved. ” Én egy 29 éves apuka vagyok. Nekem és a feleségemnek gyönyörű életünk volt. Hála Istennek van egy gyermekünk is! Nemrég az orvosok daganatot fedeztek fel a kicsi agyában és
testében. Az egyetlen út , hogy megmentsük : a műtét . Sajnos nincs elég pénzünk rá. Az AOL és a ZDNET beleegyezett , hogy segít nekünk . Az egyetlen út , hogy segítsenek az , hogy elküldöm NEKED ezt az e-mailt és TE tovább küldöd . Az AOL nyomon követi EZT a levelet és számolja , hogy hány ember kapta meg . Minden ember , aki megnyitja ezt az e-mailt és tovább küldi emberenként 32,-ft-ot szerez nekünk ! Kérlek segítsetek ! ! ! Köszönjük ! ! ! Maroti Szabolcs 8200 Veszprém Móricz Zs.u.3. ” Kérlek , tedd meg – tegyük meg mi is ! ! ! Küldd el az összes ismerősödnek , én a tőlem telhetőt megtettem , tedd meg TE is , hogy tovább küldöd ! ! !

Nagyon megható, majd elbőgtem magam. Hogy létezik, hogy ember ezt beveszi 2011 január 6.-án?? Ha az AOL és a ZDNET felajánlotta a segítséget, mi a bánatért nem fizet egyből, minek “figyelik” a levelet? (megjegyzem ez nem is lehetséges…)

A lényeg, hogy elolvastam a levelet, majd elhatároztam, hogy utánajárok,  létezik-e egyáltalán az a kisbaba… Fogtam az egész szöveget, becopyztam a googlebe. Nem volt nagy meló. Pár lényegtelen oldal után rátaláltam erre a cikkre:

Ne így segítsünk!

Beteg kisbaba segítséget kér, nem pénzt! – ezzel a megjelöléssel kaptam az alábbi e-mailt, amelyet most változtatás nélkül közreadok:
Helló! Kérlek benneteket, hogy küldjétek tovább! Ha kitörlöd, neked nincs szíved. Én egy 29 éves apuka vagyok. Nekem és a feleségemnek gyönyörű életünk volt. Hála Istennek van egy gyermekünk is! Nemrég az orvosok daganatot fedeztek fel a kicsi agyában és testében. Az egyetlen út, hogy megmentsük, a műtét.
Sajnos, nincs elég pénzünk rá. Az AOL és a ZDNET beleegyezett, hogy segít nekünk. Az egyetlen út, hogy segítsenek az, hogy elküldöm Neked ezt az e-mailt Te tovább küldöd. Az AOL nyomon követi ezt levelet és számolja, hogy hány ember kapta meg. Minden ember, aki megnyitja ezt az e-mailt és továbbküldi, emberenként 32 Ft-ot szerez nekünk! Kérlek segítsetek! Köszönjük!
Maróti Szabolcs, 8200 Veszprém, Móricz Zs. u. 3.
Soha, de valóban, soha nem szoktam az ilyen és hasonló körleveleket továbbítani, pedig elektronikus levelező korszakomban érkezett már jó néhány. Lelkiismeret-furdalás nélkül szakítom meg a levélláncokat, kockáztatva a boldogságomat, szerencsémet (nem létező) gazdagságomat, belenyugodva abba is, hogy nem lesznek barátaim. Mert általában ezeket a fogalmakat villantják fel előttem a lelkes továbbítók, akik arra kérnek, küldjem el az irományt öt, tíz, esetenként tizenöt vagy húsz embernek is. Tíz perc, fél óra, egy nap vagy egy hét alatt. Most mégis meginogtam. Töredelmesen bevallom, eljuttattam a fenti segélykérést – melyet mellesleg aznap este még két, teljesen eltérő forrásból ismét megkaptam – néhány nagyon jó ismerősömnek. Aztán gondolkozni kezdtem. Hiszen ezt könnyű ellenőrizni! Adva van a név, a város, az utca, de még a házszám is. A világhálóhoz fordultam segítségért. Lássuk, van-e Veszprémben Móricz Zsigmond utca? De nem kellett ilyen messziről kezdenem, mert tallózás közben hamarosan kiderült, mások már megelőztek. A VeHír, Veszprémi és regionális hírportál szerkesztője felhívta Marótiékat, és a nagypapa, akit egyébként már sokan megkerestek ugyanezzel a kérdéssel, elmondta, szerencsére semmi sem igaz az e-mailben leírtakból. Egyszerű kacsa az egész, mely évek óta kering a neten.
A hosszú ideje bolyongó, újra meg újra felbukkanó levél tényét más hozzászólók is megerősítették. Egy ügyvédjelölt is jelentkezett, aki az adatvédelem témakörében készítette a szakdolgozatát. Miután beírta a keresőbe a levél végén szereplő nevet, megtudta, ugyanez a megindító szöveg 2001 táján angolul futott George Arlington néven, a magyar változat viszont Lajtmann Zsolt és Bősze Ernő aláírással is terjedt. A feladó célja minden bizonnyal az, hogy létező e-mail címekhez jusson hozzá – a fejlécben ugyanis rövid idő alatt rengeteg cím gyűlik össze, és előbb-utóbb visszajut a kiinduló postaládába is -, amelyekre azután különböző elektronikus szemetet, például reklámüzeneteket küldhet. A témával foglalkozók közül többen is megjegyezték, természetesen senkit sem akarnak arra buzdítani, hogy ne segítsenek embertársaiknak. Mert mi van akkor, ha valóban rászorulóval találkozunk a virtuális térben? Ezek után valószínűleg figyelmen kívül hagyjuk, hiszen már annyiszor pórul jártunk.
A bosszankodás ellenére, hogy egy ilyen levéllel ezernyi jóhiszemű embert be lehet csapni, én is örömmel fogadtam a hírt, hogy ebben az esetben szó sincs beteg gyermekről, aggódó szülőkről. Mert beteg gyermekek, aggódó szülők, szegénysorú családok léteznek. Bizonyára Veszprémben is, de nálunk, a saját környezetünkben is. Akiken segíthetünk, ha akarunk. Igaz, nem olyan egyszerű módon, hogy pár perc alatt továbbítunk a címlistánkon szereplő valamennyi személynek egy-egy levelet. Talán nem ártana ezen éppen most egy kicsit elgondolkozni, amikor az adventi koszorú első gyertyájának a meggyújtására, a várakozás heteire készülődünk. Amikor majd, világválság, bizonytalanság ide vagy oda, lassan ismét kitör rajtunk a karácsonyi bevásárlási láz.

Mily meglepő, beigazolódott a sejtésem. ( 😀 ) Ez egy egyszerű HOAX levél.

Hogy mi az a HOAX? Nézzük csak meg, mit ír róla a Wikipédia:

A hoax (angoleredetű vándorszó, jelentése: „beugratás”, „megtévesztés”, „átverés”, „álhír” vagy „kacsa”) leggyakrabban az e-mailben terjedő álhírek, kacsa-lánclevelek különféle változatait jelöli, bár az átverés gyakran kiegészül honlapokkal, illetve nemritkán az írott sajtó vagy a tv is hajlamos átvenni.

A hoax általában nem irányul más vagyonának vagy vagyoni értékkel bíró dolgának illegális megszerzésére (mint például a csalás), célja inkább a célszemély(ek) megtréfálása. Nevezhetjük ártatlan tréfának is, de az elkövetőnek tudnia kell, hogy számos esetben nagyon vékony a határvonal a tréfa és a büntetendő cselekedet között.

Fontos (de nem okvetlen szükséges) jellemzője a hoaxnak a virális jelleg, tehát azon képessége, hogy terjed és szaporodik (lásd memetika), bár a számítógépes vírusok „automatikus” terjedésével ellentétben ez az emberi segítséget is igénybe veszi („Küldd tovább 10 példányban!”).

Nemzetközileg az internettel együtt terjedt el, minthogy a hálózat ideális terepe a kisebb-nagyobb átveréseknek.

A népszerűbb hoaxok jelentős forgalmat generálhatnak, és ezzel komoly pluszköltségeket okozhatnak a szolgáltatóknak.

A hoax írójának célja lehet, hogy a “szélnek eresztett” levél fejlécében rövid idő alatt rengeteg e-mail cím gyűlik össze, amelyek a levél többszörös továbbítása után hozzá is visszajutnak – így valós, működő címekhez juthat, melyeket értékesíthet a spammereknek.

Ez azthiszem elég ahoz, hogy máskor az ilyen leveleket visszakézből vágjuk ki a fenébe. Ne foglalkozz azzal, hogy nem lesz szerencséd, ne hidd el, hogy meghalsz, vagy bármi is történik veled! Ha továbbküldöd a levelet, azzal kiadod a saját, valamint a barátaid email címét, amire aztán bárki, bármilyen vírust is küldhet aztán.

Ha szereted a barátaid és nem szeretnél nekik ártani, TÖRÖLD a körleveleket!

…vagy a kutyusnak annyi! 😀

Ha tetszett, lájkold!

Bámuld Bear Grylls-t, túléled a vadont!

… Aztán nézz meg pár részt a Prison breakból, miután megölted a szüleid!

 

Salem – Kedvenc tévéshow-ja mentette meg az életét egy oregoni tin

édzsernek, akit síelés közben magára hagytak szülei, és 9 órát töltött a mínusz 17 Celsius fokos hidegben.

Jake Denham (17) egy esés után maradt le, miután egyik síléce örökre eltűnt a hóban. A fiú ahelyett, hogy kétségbe esett volna, végig gondolta, mit tanácsolt a tévében a Man vs Wild, azaz az Ember a természet ellenében című show-ban példaképe, a volt deszantos Gryllis, így menekült meg.

– Míg tombolt a vihar, szélcsatornát vájtam a hóba, abban vészeltem át az ítéletidőt – mondta Jake a CNN-en, de mást is tanult a műsorból.

– Gryllis azt mondta, sí nyomokat kell keresni, majd azokat követni. Már kezdtem kihűlni, a ruhám csontkeményre fagyott rajtam, de nem adtam föl! Mivel a helikopter pilótája nem látott, addig mentem, míg a hegyi mentők rám nem akadtak.

(eredeti cikk )

Ekkora baromság is ritkán akad az újságban, bár az Új Szó (ahol én láttam) és a Blikk egyébként sem a legkomolyabb hírforrások.

Képzeljük el a szituációt: Anyuci, apuci, valamint a kis Jake síelnek az isten háta mögött, ezermillió kilométerre a civilizációtól. Jake elesik, a szülők ugyan látják, de nem állnak meg segíteni. Mennek tovább. Jake kiabál utánuk, hogy várjanak, nincs meg a sítalpa, de hiába – a drága papamama már messze jár.

A fiú elgondolkodik a helyzeten, hosszasan fantáziál arról, hogyan végzi ki az ősöket, ha ezt megúszta. Eszébe jut Bear Grylls, akit előszeretettel bámul esténként a tévében. Tudja, hogy ha túl szeretné élni, menedéket, valamint élelmet kell találnia! Ha jól lakott, kialudta magát, elkezdhet sínyomokat keresni, hogy megmeneküljön.

Az első feladat: Menedék építés

Hóvihar közeleg – Jake tudta jól. Tudta, hiszen ha valaki eltéved a hegyekben, mindig hóvihar van. Ez pont olyan, mint ha sivatagban tévedsz el, tutira homokvihar lesz, vagy ha dzsungelben, tuti azidőben lesz az évszázad legnagyobb esőzése. A tévéből ezt is megtanulta. Bear mester erre is felkészítette.

A legfontosabb feladat tehát a vihar előli menedék megépítése. A bátor fiú a földre vetette magát, minden erejéből ásni kezdett. Egy ideig ment is, csak aztán elérte a hideg, jéggé fagyott földet. Ekkor sem adta fel, ásót körbített a megmaradt sílecéből, azzal ugrott vissza a gödörbe dolgozni. Amikor készen lett, egy kb. háromszobás lakásnak megfelelő nagyságú gödörrel, kivágta a környező fákat, amelyekből bútorokat, tetőt, kerítést, sőt még egy hajót is épített. Az utóbbit maga sem tudta miért, dehát mindig jó, ha van kéznél egy, nemigaz?

Sajnos, tüzelőnek való fa már nem maradt, mivel minden maradékot elhasznált a tűzhely építéséhez. Így hát, kénytelen volt a mínusz 17 fokban ücsörögni. A hideg azonban annyira már nem zavarta, ugyanis megéhezett.

Második feladat: Protein, protein, protein!

Most, hogy elkészült a háromszobás, földbeásott luxusapartman, vette csak észre magán Jake, mennyire megéhezett a munkában. Fehérjére van szükség, hisz az jelenti a túlélést! Példát vesz Grylls mesterről, aki több fehérjét eszik meg a dzsungelben, mint egy megveszett testépítő. El is indul vadászni.

Rövid gondolkodás után elhatározta, hogy a hegynek felfele indul, hiszen arra biztos nehezebb élelmet találni. Ő egy igazi túlélő, a kihívást keresi. Másfél óra gyaloglás után, elérkezett a hegycsúcson kialakított kilátó épületéhez. Óvatosan a személyzeti bejárathoz lopakodik, majd behatol az épületbe. A konyhát veszi célba.

Rövid bolyongás után meg is találja, amit keresett. Óvatosan belopózik, majd készít magának egy kis rántottát.

Jóllakottan, elégedetten indul vissza menedékéhez, hogy majd ott átvészeli az éjszakát. Meg is érkezik, kényelembe helyezi magát a délután összetákolt kanapén. Éjjel kicsit lehűlt a levegő, már mínusz 25 fok van. Nehéz már a levegővétel is. Jake azonban kemény, kibírja.

Hajnalban erős zajra ébredt. Hirtelen nem tudta, mi lehet a zaj forrása, csak annyit érzett, hogy az a valami egyre közeledik. Óvatosan kidugta fejét a tetőablakon, hogy meglesse, mi ébresztette fel ilyen korán.

A zaj forrása a sípályát simító ratrak volt.  Jake nagyon megörült, hiszen tudta, hogy megmenekült. Kifutott a menedék elé, s bőszen integetni kezdett. A sofőr meglátta őt, s értesítette a mentőket, valamint a rendőrséget.

A történet szerencsésen végződött – Jake számára. Túlélte. A szülei azonban nem úszták meg egy könnyen, hiszen ki kellett fizetniük a kárt, amit a fiacskájuk okozott az egyedül töltött 9 óra alatt.

Nézzük, mit látott a rendőr, aki a helyszínre érkezett:

– A sípálya közepén egy 10 méter mély gödör tátongott

– A sípálya mellett húzódó erdősáv teljesen eltűnt, a fák helyett csak deformált csonkok állnak ki a földből

– A hegycsúcson található kilátó személyzeti bejáratának zára fel van feszítve

– A konyha felforgatva, hiányzik 10 tojás

– A wc nincs lehúzva

Pár ezer dollár bírságot kaptak, viszont még így is jól jártak, hiszen a történetük világhírű lett. Jake rengeteg interjút adott, sőt! A Discovery vezetősége felfigyelt rá. Lehetséges, hogy megtaláltuk Bear Grylls utódját?

Ha tetszett, lájkold! 😉

Let’s Begin!

Üdvözlök mindenkit, ez itt a Dávidka online blog!

Jobb oldalt bizonyára olvastátok a kis bevezető szöveget, hogy mi is ez, miről is fog szólni, azonban összehoztam egy kicsit hosszabb verziót is. Elég szarul sikerült megfogalmaznom magamban a szöveget, így kérdezz-felelek formában tálalom nektek, úgy érthetőbb lesz. Talán. 😀

– Szia! Ki vagy te?

– Dávidnak hívnak, jelenleg épp 17 éves vagyok. Egyéb információ megadása tökéletesen felesleges, mivel szerintem csak ismerős emberek fognak olvasni néha-néha. Aki nem ismer, az csekkolja a Facebookos névjegykártyám, ha mostanra még nem tette meg.

– Mi ez itt?

– Ezt a valamicsodát úgyhívják, hogy blog. Ha jól tudom, azt jelenti, hogy virtuális napló, vagy valami ilyesmi.

Én viszont nem naplóként fogom használni, mivel az olyasmit én nem szeretek. Azonkívül nem is tenném publikussá. Ez az oldal inkább arra szolgál majd, hogy olyan dolgokat halmozzak, tároljak itt, amelyek nem facebookra valók.

– Mire jó ez?

– Ahogy az előző kérdésnél már elkezdtem, ide fogom gyűjteni a számomra érdekes, nem érdekes, az engem felháborító, vagy csak épp valamiért említésre méltó dolgokat. Nem hiszem, hogy nagy rendszert lehet az ilyenben tartani, hiszen még azt se tudom leírni, pontosan mit akarok 😛 A lényeg, hogy amíg érdekel a dolog, csinálom, ha egyszercsak megunom akkor törlöm az egészet a francba. 🙂

– Mit gondolsz, lesz valaki annyira unatkozó, aki majd olvasni fogja az írásaid?

– Bizonyosan lesznek! Tudom is már előre, hogy kik! 😛

Egyébként nem hiszem, hogy sok ember kíváncsi lenne rám, de nem is célom ezreket feedelni.

– Az unalmas sztoriaidon kívül még mi lesz itt megtalálható?

– Persze! Amint fent is említettem, rengeteg érdekes dolgot, baromságot találok nap mint nap a neten. Ilyenkor elkap a vágy, hogy megosszam ezeket az ismerősemmel. Alig bírom megállni, hogy ne postoljam szénné a facebook üzenőfalat. Most azonban nem lesz gondolkodás, mérlegelés: ide jöhet bármi, hiszen ezt csak az olvassa, aki direkt kíváncsi rá. Nem mint facebookon, ahol rá vagy kényszerülve a sok baromság akaratlan megtekintésére.

– Utolsó kívánság, mielőtt elmegyek valami értelmeset csinálni?

– Nem, nincs egyéb mondanivalóm. Köszi, hogy elolvastad, nézz be máskoris! 😉

Ha tetszett, lájkold! 😉